Az fog élni, aki megveti az ajándékokat

Amikor Ábrahám felesége, Sára meghal, és Ábrahám sírhelyet keres, a helyi lakosok igazán nagy tiszteletben részesítik őt:

„Isteni fejedelem vagy te közöttünk! Sírjaink legjobbjában temesd el halottadat. Senki közülünk a sírját nem fogja megtagadni tőled.” (Mózes 1., 23:6)

Ez úgy hangzik, mintha azt ígérnék meg, hogy bárhol is választ Ábrahám sírhelyet, számára azt a helyiek ingyenesen biztosítanák.

Ezután Ábrahám azt mondja, hogy ő már eldöntötte, hogy a Machpéla barlangját szeretné megkapni, Efron mezején (23:8-9). Efron pedig erre szintén azt feleli, hogy részéről ezért nem szükséges Ábrahámnak fizetnie:

„A mezőt neked adtam, és a barlangot, ami benne van, neked adtam. Halottadat temesd el.” (23:11)

Ábrahám azonban hajthatatlan – mindezek ellenére ragaszkodik a fizetéshez:

„Megadom a mezőért a pénzt, vedd el tőlem – és hadd temessem el a halottamat oda.” (13:13)

A kérdés az, hogy miért: Mi lett volna a probléma azzal, ha Ábrahám elfogadja a helyiek nagylelkű, ingyenes ajánlatát?

A Midrás szerint Chevron egyike annak a három helynek, amikre a népek nem mondhatják, hogy „lopottak azok a kezünkben” (Berésit Rábá 79:7, a másik kettő a Szentély és Joszéf sírja). Ez alapján sokan úgy gondolják, hogy furcsa, hogy éppen a mai Chevron városa egyike azoknak a helyeknek, ami körül a legtöbb összetűzés folyik.

De vajon helytálló ez a meglátás? Hiszen Chevront éppen Ábrahám vette meg, akiktől magukat a muszlimok is származtatják, Jismáélen keresztül! Ha a zsidó forrásokat nézzük, igen, hiszen a Tórában az áll, hogy Ábrahám minden vagyonát – így a sírhelyet is – Jichákra örökítette (ld. Mózes 1., 25:5). A muszlimok erre mondhatnák, hogy ők másképpen emlékszenek. De nem mondják: apróbb eltérésekkel ők is pontosan ugyanezt a hagyományt őrzik (Sahih al-Bukhari 3365). Sőt, a Korán kifejezetten arról beszél, hogy a Szentföldet Allah éppen a zsidó népnek szánta (5:21, 17:104).

Salamon királynak van egy fontos, alapvető tanítása a témában, melyet a Talmud is több helyen idéz:

„Aki gyűlöli az ajándékokat, az fog élni.” (Példabeszédek 15:27)

Úgy látszik, hogy Ábrahám – ősi bölcsesség alapján – egyáltalán nem gondolta azt, hogy jól járna azzal, ha ingyen jutna hozzá ehhez a fontos birtokhoz.

Emiatt fontos jobban megértenünk, hogy miért? És mit jelent ez, hogyan értelmezhető a saját mindennapi életünkre vonatkoztatva?

Mindenekelőtt: az igazán fontos dolgokért igenis fizetünk, áldozatot hozunk, és ezzel fejezzük ki számunkra az ügy fontosságát. Nem gondoljuk azt, hogy azáltal nyerünk, ha ezeken a dolgokon spórolunk.

Jó példa erre maga Ábrahám a hetiszakasz folytatásában, amikor fiának, Jicháknak keresett feleséget. A Tóra azt írja, hogy Ábrahám szolgája úgy indult az útra, hogy „urának minden java a kezében volt” (24:10).

Ezt természetesen nem lehet szó szerint értelmezni. Hiszen Ábrahám vagyonos ember volt, és akkoriban még nem létezett hitelkártya. Ezért magyarázza Rási:

„Ajándékozási szerződést írt Jicháknak, a teljes vagyonáról, hogy ’ugorjanak rá’ a kérők.”

A házasság egy fontos döntés, ami az életpályát nagymértékben meghatározza. Ábrahámnak világos volt az, hogy a vagyonát a Teremtőtől azért kapta, hogy hasznos és jó célokra fordítsa. Így egyáltalán nem esett nehezére pénzt szánni fia kiházasítására.

E magyarázat alapján azonban csak akkor kell „gyűlölni az ajándékokat”, ha az életünk meghatározó eseményeiről van szó. Hétköznapi esetekben vajon nem jelent ez gondot?

A józan ész azt mondja, hogy erre is jobb odafigyelni. Ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy minden, ami ingyen van, az jó is.

Aki nem gyűlöli, hanem megszereti az ajándékokat, abba egy idő után beivódik az a tudat, hogy az ingyenes dolgokat azonnal pozitívabb színben lássa.

Ez pedig hosszútávon igenis károsíthatja őt, akár a közvetlen egészségét is.

Hozzászoktunk ahhoz, hogy amikor megvesztegetésről beszélnek, mindig valamiféle bírósági eljárásra gondoljunk.

Pedig hányszor fordul elő a hétköznapjainkban, hogy mindannyiunkat megvesztegetnek? Egy-egy apró ajándékkal meggyőznek arról, hogy először csak másképpen cselekedjünk, azután pedig emiatt már másképpen is gondolkodjunk?

Jó dologra, micvára vesznek rá azzal, ha a zsinagógában süteményt, italt, vagy más ételeket is szolgálnak fel, a részvételt ösztönzendő. Az már más kérdés, hogy vajon az egészségünknek is jót tesznek-e ezek a rendszeres, ingyenes trakták.

Más esetben viszont kifejezetten üzleti érdekből kapunk „ajándékokat”. Ilyenek az egyre elterjedtebb pontgyűjtő akciók.

Érdekes: mindenki pontosan tudja, hogy az üzletláncok nem jótékonysági intézmények, és ők pontosan azért adnak, hogy utána tőlünk többet kaphassanak. Mégis, pusztán az a tény, hogy ezek az akciók működnek, bizonyítja a sikerüket és azt, hogy az emberek bedőlnek nekik.

Íme tehát két egyszerű érv arra, hogy miért mondta Salamon király, hogy az fog élni, aki gyűlöli az ajándékokat: 1. mert nem értékeli eléggé az igazán fontos dolgokat, és 2. mert az ingyenességre koncentrál, és eközben nem veszi észre a kárt, amit magának okoz ezzel.

A zsidó filozófia egy harmadik, jóval mélyebb okot is tanít ennél. A zsoltáros így mondja:

„Mert azt mondtam: örökké épít a szeretet [olám cheszed jibáne]” (89:3)

Ez a kifejezés azonban úgy is értelmezhető, hogy az egész világ [olám] az adás [cheszed] által épül fel. Egy rejtélyes megjegyzéssel Bölcseink is a világ teremtéséhez kapcsolják ezt a mondatot (ld. Szifra Kedosim 11:11).

Ennek a gondolatnak a mélységét a Rámchál (Rabbi Mose Cháim Luzzato, 1707-1746) magyarázza igazán gyönyörűen:

az egész világ megteremtésének a célja pontosan az volt, hogy a Teremtő kifejezhesse a saját jóságát, saját adási tulajdonságát (Derech Hásém 1:2).

Amíg ugyanis nem volt rajta kívül semmi, nem volt akinek adhasson. Emiatt kezdődik a zsidó nép őstörténelme éppen Ábrahámmal, akinek szintén az adás az egyik legmeghatározóbb jellegzetessége (ld. Michá 7:20).

Így az adás [cheszed] tulajdonsága a világ legmélyebb gyökerébe kerül, és aki annak ellenkezőjére, a vevésre kondicionálja saját magát az ajándékok folymatos keresése által, az valójában a világ Teremtésének céljával is szembehelyezkedik.