Egy vagy több tanítótól érdemes tanulni?

„És felnőttek az ifjak, és lett Észáv vadat ismerő ember, a mező embere, és Jákob egyszerű ember, sátrakban lakozó.” (Mózes 1., 25:27)

Mit jelent az, hogy Jákob sátrakban lakozott? Hogyan lakhatott több sátorban? Erre válaszol Rási:

„Sém sátrában és Éver sátrában.”

A rabbinikus hagyomány szerint Sém és Éver egyaránt „jesivát”, azaz Tórát tanító, magyarázó intézményt tartott fent. Igaz ugyan, hogy a Tóraadás még nem történt meg, de a Tóra jelentése tágabb értelemben: isteni bölcsesség.

Időről időre voltak jámbor emberek, akiknek a Teremtő felfedett egy-egy részletet az Ő bölcsességéből. Ennek a hagyománynak a gyűjtésére és továbbadására alapíthatta Sém és Éver ezeket a tanházakat (ld. Példabeszédek 8:22-29, Mózes 1., 26:5).

A kérdés csak az, hogy vajon jó-e az az ember tanulásának, ha két különböző rabbitól, két különböző tanházban tanul, úgy, ahogyan azt Jákob tette?

Ráv Chiszdá azt mondta a tanítványainak:

„Akarok tanítani nektek egy dolgot, de félek tőle, hogy el fogtok hagyni, ha meghalljátok! Azt mondja Rabbi Jánáj: mindenki, aki egy tanítótól tanul Tórát, nem látja az áldásnak a jelét soha. Ott is hagyták, és elmentek Rábához tanulni.” (Ávodá Zárá 19a)

Rábá azonban megvédte kollégáját:

„Ez a tanítás csak a logikára vonatkozik. De a hagyományt jobb egy rabbitól tanulni, nehogy összekavarodjon a tanulása.”

Rási magyarázata szerint a logika a ravaszság [chárifut], és a „szív élesítése”, vagyis a Tóra szövegében megtalálható apró finomságok, különbségek felé forduló figyelem. Ezek pallérozzák az ember elméjét, és jó az, ha többféle ember többféle gondolkodását megismeri. Mindez azonban csak azután, hogy az alapszövegeket (a „hagyományt”) már jól ismeri az ember.

Hogyan értelmezheti mindezt a mai kor embere?

Hiszen a régi időkben a szóbeli Tóra valóban szóbeli volt, nem volt leírva. Nagy fontossága volt annak, hogy olyantól tanulja az ember a szövegeket, aki pontosan, sok szövegre emlékszik. A mi szövegváltozataink mindenki számára elérhetőek, évszázadokon át korrigálták a legnagyobb Tóratudósok. Így számunkra a feladat az, hogy amikor tanulunk valamiről, akkor igyekezzünk az eredeti forrást tanulmányozni, akár az online, ingyenesen elérhető forrásokból, akár fordításokból, de hosszútávon mindenképpen az önálló, héber szövegértésre törekedve.

A logika, az élesítés ügyében pedig meg kell tanulni „ráhangolódni” a tanító logikájára. Legalább annyi ideig érdemes egy tanítónál maradni, mígnem képessé válunk arra, hogy kövessük a gondolatmenetét, felismerjük a tipikus kérdéseit, eszmefuttatásának különös ismertetőjegyeit.

Több ilyen logika megismerése gazdagítani fogja saját szellemi eszköztárunkat és segíteni fog abban, hogy a Tórát saját, egyedülálló módon értelmezzük, ahogyan Rává tanította:

„Kezdetben a Szent, Áldott Ő nevéről neveztetik, és végül az ember saját nevéről, ahogyan írva van: ’az Örökkévaló Tórájára vágyik, és a Tórájában fáradozik nappal és éjjel’.” (Ávodá Zárá 19a, Zsoltárok 1:2 alapján)