Identitásunk egyik alappillére: a hallgatás ereje

Van a mostani hetiszakasz első részében egyetlen, látszólag oda nem illő szó, ami azonban nem kevesebb mint 6 alkalommal ismétlődik meg néhány mondat alatt: a hallgatás [smá] (Mózes 1., 23:6-16).

Ugyanez a szó Jismáél nevében is szerepel, ami pedig szintén hat alkalommal ismétlődik meg, ugyanezen hetiszakasz legvégén (25:12-18).

A Tóra itt arról ír, hogy Ábrahám sírhelynek való birtokot vásárol a helyi lakosoktól, Chét fiaitól, feleségének, Sárának.

De miért éppen itt, ezen a ponton fontos ennyire a hallgatás?

A szöveg egyszerű olvasata szerint Ábrahám és Chét fiai párbeszédében hangzik el oda-vissza többször is: „hallgass rám!” Azaz: figyelj jól oda arra, hogy mit mondok.

A Malbim (Meir Leibush Wisser, 1809-1879) magyarázata szerint jóval többről volt itt szó, mint amit a felületes olvasó első pillantásra észrevesz.

Ábrahám ugyanis mindez idáig igen népszerű figura volt: vendégeket fogadott, ingyen jóllakatta őket, érdekes filozófiai tanításokat mondott nekik. De földet sosem kért, hiszen állandóan vándorolt.

Most azonban ez megváltozott. Hiszen nemcsak a feleségét akarta eltemetni – egyetlen sírhelyt bármelyik lakos szívesen felajánlott volna a saját, meglévő temetkezési helyén belül. Malbim így értelmezi a hettiták eredeti, nagylelkűnek látszó ajánlatát:

„Senki közülünk a sírját nem fogja megtagadni tőled.” (23:6)

Ábrahám azonban ehelyett az egész családjának kívánt állandó helyet vásárolni (áchuzát kever, ld. 23:9). Ez pedig már letelepedés, ami szakít az eddigi nomád életmóddal.

Emiatt itt valóban nagy szükség van a pontos hallgatásra. A sorok között kell tudni olvasni, hiszen ami kívülről úgy tűnik, mint egy tiszteletteljes, előzékeny tárgyalás, az valójában az ősatyák első nagy lépése a Szentföld elfoglalása felé.

Talán az sem véletlen, hogy ez a meghatározó pillanat az, amikor a hallgatás ennyire előtérbe kerül. Rabbi Lord Jonathan Sacks, az egykori brit főrabbi írja (az imakönyvre írott magyarázataiban):

„A legtöbb civilizáció a szem kultúrája. A zsidóság azonban a fülé.”

Ezen a világon az emberek természetes módon sokat adnak a látszatra. A zsidóság hangsúlya azonban az odafigyelésen, a megértés elmélyítésén van. Amikor a Tórát, a Talmudot tanuljuk, muszáj minden apró részletre odafigyelnünk és értelmeznünk. Már csak ezért is számunkra a legfontosabb hitvallás a Smá Jiszráél [halld, Izrael].